Eggenhofer család kapcsolata Süttővel

Eggenhofer család kapcsolata Süttővel

írta Barakka Gábor

Néhány évvel ezelőtt Fésüs László, aki egy nagyon kedves ismerősöm és nem mellesleg süttői képeslapok gyűjtője felhívta a figyelmemet, hogy árverésre bocsátanak több tábori lapot az interneten, amelyek Süttővel kapcsolatosak. Rajta keresztül megvásárolva került bírtokomba 42 db. tábori levelezőlap és 4 db. levél. A lapokat és a leveleket Eggenhofer Dezső írta az orosz frontról a családjának Süttőre címezve.

Ekkor kezdtem érdeklődni az Eggenhofer család iránt, és rá kellett jönnöm, hogy maga a család jelentős szerepet töltött be a vármegye életében. A család tagjairól viszonylag részletes visszaemlékezések vannak, ezért erről csupán annyit fogok írni, amennyiben az közelebb visz Eggenhofer Dezső megismeréséhez. Részletesebben a meglévő tábori lapok feldolgozásával szeretném egy kicsit jobban bemutatni őt.

Megjegyzem, hogy ritka dolog volt, hogy egy fronton szolgáló katona több mint 100 levelező lapot és levelet írt a családjának, gyakorlatilag minden nap. Pontos számát nem tudom de azt igen, hogy 1942 májusában történt bevonulásától szeptember végéig, amig rendelkezésemre állnak a lapok, 110-et küldött haza.

Süttőről a fronton szolgálatot teljesítők is leveleztek, de senkinek sem volt módja és lehetősége ilyen mennyiségben a családjuknak üzenetet küldeni. (Ha esetleg olvasóim között vannak olyanok, akiknek szüleik vagy nagyszülöiknek a háborús levelezése fennmaradt, szívesen elolvasnám és leközölném az utókor számára.)

Akkor most lássuk, hogy kik is voltak az Eggenhoferek és milyen kapcsolatuk volt Süttővel.

Az Eggenhofer család két ága települt be Esztergomba a XIX. század közepén.

Egyik ág: id. Eggenhofer József (1836 – 1903) Goschenreth-ből érkezett Magyarországra.

Ő alapozta meg a család anyagi jólétét. Esztergomban házasságot kötött Schwartz Annával (1849 – 1977) a gazdag Schwartz József mézeskalácsos lányával. Téglagyára, fatelepe, gőzhajója volt. Az esztergomi Kolos Korház felépítéséhe 2000 Korona támogatást adott. (neve megtalálható a főbejáratban elhelyezett márványtáblán). Végrendeletében az esztergomi aggok házára 5000 Koronát hagyott.

Fia József (1870 –) Esztergomban született. 1896-ban mérnöki diplomát szerzett. Az ő tervei és kivitelezése alapján készült el az esztergomi főgimnázium, és az esztergomi Eggenhofer-ház is. Megyebizottsági tag és városi képviselő. 1901-ben a nemesócsai választókerületben győzőt és országgyűlési képviselő lett.

Az Esztergomi Eggenhofer-villa

A másik ágon találjuk Eggenhofer Albertet (1826 – 1905) aki Kautzenből származott. 1867-ben kötött házasságot Dorogon Schwartz Emmával (1848-1896) Dorogi fatelepe, ezen kívül gőzhajózási vállalkozása volt. 13 gyermeke született.

Gyermekei közül az egyik Ernő (1870 – 1925) építész. Házasságot költött Dummer Ilonával (1873 – 1944). Az 1900-as évek elején területet vásárolt Táton, amely az Esztergom Főegyházmegyei Papnevelde és az Esztergomi Főkáptalan birtoka volt. Nevéhez fűződik a táti önkéntes tűzoltó egylet megalapítása, így az 1890-ben alakult táti ÖTE-nek az első elnöke és parancsnoka volt-

Ernő második gyermek Béla (1899 – 1950) Táton született. 1934-ben házasságot köt Csanády Lívia tokodi bányaigazgató lányával. Három gyermekük volt, Tamás, Balázs és Kinga. 1925-ben orvosdoktor. 1934-től az esztergomi Kolos Korház második igazgatója, sebész főorvos. 1948-ban fegyelmi úton felfüggesztik és menesztik a korházból. 1950-ben az ÁVH kisajátítja az Eggenhofer villát. A méltánytalan bánásmódban és meghurcoltatásban, 1950-ben szívinfarktusban meghalt.

Ernő fogadott gyermeke Artúr, Schwarcz Ilona bécsi háztartási alkalmazott fia, aki nevelőapja nevét felvéve Schwarcz-Eggenhofer Artúr néven figyelemre méltó karriert futott be (1890-ben Bécsben született és 1969-ben Székesfehérvárott halt meg) érseki helynök, majd Mindszenty József hercegprímás elhur­colása után apostoli kormányzó lett. A teológia és a filozófia mellett angol-mate­matika szakos tanár is volt egészen 1969-ben bekövetkezett haláláig.

Eggenhofer Albert fia, és Ernő testvére Aladár (1876 – 1915) a 26. császári és királyi gyalogezred aktív századosa a Kárpátok védelmében 1915 február 6-án halt hősi halált. Esztergomban található a sírja.

 

1905-ben Eggenhofer Aladár és családja

Három gyermeke volt, Ilonka, Margit és Dezső

Dezső 1900-ban Gyulafehérváron született. Középiskoláit Esztergomban, egyetemet Budapesten végzett, 1923-ban kapta meg okievetét. A Schlick-gyárban kezdte el működését és négy évet töltött a motorosztályon. A fa- és tőzegtüzelésű szívógázmotorok és földgázmotorok tökéletesítése és kompresszor nélküli nyersolajmotorok kidolgozása terén két újítását a Schlick-gyár átvette és használta. (A Schlick–Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. három magyarországi cég egyesüléséből alakult, vasöntéssel, mezőgazdasági gépek, vízturbinák, gőzgépek, belsőégésű motorok, valamint vasúti- és villamoskocsik gyártásával foglalkozott. Jogutódja a Ganz és Társa-Danubius Rt.)

1927-ben a Schlick-gyár megszűnését követően, mint üzemvezető került a Hercegprímási Mésztelepek és Terméskőbányák céghez Süttőre és már 1935-ben annak bérlő tulajdonosa lett. (A Süttői Hercegprímási Mésztelepek és Terméskőbányák, amely 1922-ben alakult. Nem csak vármegyei, de országos viszonylatban is az egyik legnagyobb mészégető üzemek közé tartozott. Átlag 50 alkalmazottat foglalkoztatott. A mészégetés mellett zúzott kő, trágya-mészpor, kődara, kőliszt, kvarchomok készítésével is foglalkoztak. Az állandó szállítójuk a vasút volt, ahová lovas szekerek szállították a különböző anyagokat).

1923-ban köt házasságot Beck Margittal (1901 Ács -) egy Komárom megyei családból származó hajadonnal, akinek apja Beck János, magyar királyi állatorvos-főfelügyelő volt Esztergomban. Gyermekeik Margit Edit (1924 -) Melinda (1925 -) Aladár (1932 -)

Részt vett a háborúban. és Illovszkojénál szemtanúja volt Horthy István halálos repülőkatasztrófájának.

„1942 augusztus huszadika, hajnali 4 óra 30 perc. Horthy István kormányzóhelyettes már egy fél órája győzködi Jányt az ilovszkojei erdei kifutópálya szélén sétálva, hogy engedje felszállni a közeli körzeti megfigyelőszolgálatra induló repülődandár-rajjal. A hadseregparancsnok szorong. Megígérte a kormányzónak, hogy épségben hazaküldi május óta itt szolgáló fiát. Éppen ma délelőtt utazik majd haza, az esti misén már Budapesten

ünnepli Szent Istvánt. És eddig nem volt semmi baj… Horthy Istvánban meg ott fészkelődik a kihívás: most repülne huszonötödször! A bajtársakkal, bevetésen. Pár perccel öt előtt végül beindíthatja a motort, hajnali ötkor felszáll, siet a többiek után.”

Eggenhofer Dezső mérnökkari tartalékos főhadnagyként éppen akkor tart a bázis felé néhányad magával gépkocsiján amikor 5 óra 7 perckor hatalmas robajjal becsapódik az erdő szélén a Héja. Tőlük alig húsz méterre.

Ekkor már szép sikereket ér el a partizánok elleni küzdelemben, hogy aztán egy riadó század parancsnokaként „fegyvertényt” is végrehajtson Alekszejevka térségében, a Donnál.

A magyar hadsereg parancsnokság 6. számú HADSEREG PARANCSA 1943. január 26-an kelt. Aláírója vitéz Jány Gusztáv vezérezredes: „… Köszönetem az Ilinkán helytálló minden pk-nak, tisztnek, tiszthelyettesnek, tisztesnek és honvédnek, kik keményen állták a sarat és magabízóan verekedtek és nélkülözések között pihenés nélkül, lelkesen és virtusos jókedvvel harcoltak… Példának állítom a hds. minden tagja elé ezeket az egész férfiakat. Csak igy szerezhetjük vissza becsületünket. Aki nem követi őket, az méltó a pusztulásra.”

 

Eggenhofer Dezső maga készítette Horthy-emlékével

Eggenhofer Dezső tartalékos főhadnagy a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét vehette át Horthytól, majd 1944. szeptember 30-an vitézzé avatták.

Nem sokkal korábban jöhetett haza a menekülő frontról Suttőre, ahonnan bevonult. Itt élt akkor a családja.

A „fegyvertény” emlékére az 1944. szeptember 14-en kiadott belügyminisztériumi engedély nyomán ez időtől fogva Ilinkayként jegyezték (két leánya és fia is magyarosította névét, egyedül Dezső volt az, aki 1946 után mindig az Ilinkay-Eggenhofer változatot használta). 1944 végen újra behívják, szakmája szerinti feladatokat vezényelt, Hosszúperesztegen vasúti műtárgyak, Bogozon, Sárváron katonai repülőterek építésénél.

A család 1945. április 27-en Sopronnal lépi át a hatart (kivéve Aladárt, ő mar korábban ott ragadta Ausztriában, a Wiener Neustadt-i hadapródiskola növendékeként).

Ilinkay-Eggenhofer Dezső Lambachban, majd Welsben talál munkát, 1946 májusától bedolgozója a linzi amerikai katonai parancsnokságnak, alkalmazási iratából kiderül, hogy nemcsak okleveles gépészmérnökként, de mészégetési, kőbánya művelési, kőfaragási, sőt vasútépítési szakemberként is igénybe veszik szakértelmét. Gyakorlatilag főleg az amerikaiak gépkocsijavító és szertár üzemében dolgozik. Az 1970-es évek végen költözik Bécsbe, de

már korábban bekapcsolódik a Vitézi Szék szervezőmunkájába, hogy idővel megválasszák

ausztriai szék kapitánynak.

(A fenti idézet a 2011-ben megjelent „A név kötelez” című visszaemlékezésből való, mely Eggenhofer Kingától a család egyetlen legidősebb elő, Esztergomban maradt tagjától származik. Ő a táti Ernő fiának, Bélának (1899–1950) a leánya.)

1981-ben látogatott el először Magyarországra. Hat sűrűn gépelt oldalon számol be a benyomásúiról „A Műegyetem, ahol 4 éven át végeztem tanulmányaimat és közben szolgáltam csendőrtiszti zlj.-unkban, óriási módra kiépült és a régi 3-4 szakon kívül ma ca 17 szakoktatása van. A Budafoki út 13. száma volt annakidején lakásom helye. A jun. 24.-i Ludovikás ellenforradalom alkalmából a Dunaparton tüzelő vörösök ellen bevetett monitoraink egyik tévtalálata a felettem lévő lakásba hatolt és az utcára dobta a varrógépet. A találat helye még látható.

A Gellért szálló sörözőjét is felkerestem. Nem volt jobb, mint a többi. A Gellért szobor áll, s felette a nagy Szabadságszobor. Mikor lesz végre ledöntve? A bécsi Schwarzenberg platzon is áll még a nagy orosz emlékmű elesettjeik bevésett cirill írású nevével. A mi hősi halottjainkról sehol nincs emlékmű. Látszólag feledésbe mentek. A fiatalság úgy van nevelve, hogy semmit se tudjon rólunk, vagy elitéljen.

Szüleim és feleségem szülei sirját felkeresve jóformán minden régi ismerősömet már csak a föld alatt találtam meg. Az Esztergomi temetőben a koporsós temetés be van szüntetve, már csak néhány urnára van hely.

Ezzel zárom beszámolómat. A Hazáért mindhalálig!

Vitéz Ilinkay-Eggenhofer Dezső okl. gépészmérnök

  1. kir. t. hadmérnökkari százados,

Bécs, 1981. június 30.” A császárvárosban halt meg 1994-ben. (Az idézet Búza Péter „A hazáért mindhalálig” cikkéből. Budapest 2015 augusztus)

 

Azok a levelek melyek tulajdonomba kerültek elsősorban a család hiányáról szólnak. De természetesen a vállalat sorsát is nyomon követik. Benne szereplők közül többet felismertem, mint pl. a Tuli nevezetűt, aki nem más, mint dr. Tulassay József, aztán Czigler Karcsi, Sági Tóni, Vargha Győző főjegyző, Kostorják, Katula, Lohbauer, Born, Galba. Nem tudom még azonosítani a sokat emlegetett Ákos nevezetűt és bajban vagyok a Dudás Laci megnevezéssel. A többi megnevezett valószínűleg nem süttői. (Ha valaki segíteni tud annak értesítését szívesen várom)

Holdampf Lajos bácsi segítségével tisztáztuk a következőket:

  • Eggenhoferék bérelték a Staudinger féle házat – ma Karát Lászlóné gazdaboltja (Szalontai László – Pikó Mária).
  • Kőfaragó üzemük a ma Szobrász üzemnek nevezett területen volt. Itt lakott a Kostorják család, Kostorják Gyula az Eggenhofer család mindenese.

Mellékesen a Szobrász üzemben alakult meg 1947-ben a Kőfaragó Szövetkezet.

  • Eggenhofer Dezső nyitja meg a Cukor-bányát.
  • A Betonüzem helyén teniszpálya volt.
  • A Kostorjákékat mikor kiköltöztették a Szobrász üzem házából, akkor a Bikoli úton a Pozsonyiék után álló Áprily házba költöztették.

 

A táti Eggenhofer-kúria: kisajátítás 1952-1953 községháza, 1982-ig nagyközségi tanács. 1990-től rehabilitációs foglalkoztató, gépalkatrészek összeszerelő műhelye. Jelenleg üresen áll.

 

Most kövessük nyomon Eggenhofer Dezső főhadnagy tábori posta levelező lapjait és leveleit, melyekből csak kiemeléseket írtam le. (291/63. tábori postaszám – Levél ellenőrzés Borbás hadnagy)

 

 

A tulajdonomban lévő első lap a 20. amelyet 1942. június 30-án küldte el, ekkor írja, hogy két hete (június 15-én) búcsúzott el a családjától Érsekújváron.

– Esős az idő – Sok ismerős, de még nem találkozott Ákossal és Tulival – Sajnálja, hogy még nem kapott otthonról levelet.

  1. lap 1942. július 2. Eggenhofer Aladár főreál iskola I. oszt. tanulónak címezve – úgy írok a messzi Oroszországból, mint egykoron az én édesapám írt az orosz frontról – Nagy erdő szélén táborozunk a föld alatt légnyomás és szilánkmentes fedezékben. – Az én fedezékem a szabadban, külön kilátó és megfigyelő nyílással, védve vagyok a folyamatos eső ellen. A fedezék 1 ½ m mély 2 m hosszú és 60 cm széles, aludni lehet benne. Este látható a repülőgépek, fényszórók, nyomjelző lövedékek, rakéták, légelhárító ágyuk és géppuskák nagy harca, ami szebb, mint a Szt. István napi tűzijáték. – Remélem, hogy már neked nem lesz bajod az oroszokkal. Anyucit, Dillikét, Melikét csókolom.
  2. lap 1942. július 4. Édes Csillikém. – Nálunk indult meg a nagy támadás az új fegyverekkel és nagyszerű stukákkal, páncélosokkal. Ellenállhatatlanul rohanunk előre. – Reméljük az orosz front hamarosan összeomlik és idén itt befejezzük a háborút. – Nagyszerű az összhang a német csapatokkal, együtt vérzünk és küzdünk. – Most kaptam meg az 5. számú lapodat VI.25 bélyegzővel, ebből látom, hogy az előző négy lapod elveszett. – Nem tudom, hogy milyen áron adjátok a Pachl bányai mészkövet mészégetésre. Legalább 40 P. árat kell elérni, ezen felül a fuvart, vasúti kocsiba rakást, rakterület bért stb. együtt kb. 30 P. vel elszámolni, mindezt 10 tonnánként és ezen felül elővét 5 P. – Ki vonult be az üzemtől – Ákos vezeték nevét írjátok meg.
  3. lap 1942. július 4.– Otthon nyílnak a rózsák, itt nincsen nyár, hideg esős szeptemberre emlékeztet. – Kis Alikánkat beirattad – Frey Vici tud valamit csinálni? – Dudás Laci leszerelt? – Örülök, hogy foglalkozol az üzemmel, de csak így tudunk megélni
  4. lap 1942. július 7. Most 200 km jöttünk előre. Kurszkban találkoztam tovább indulás előtt varrónőtök Mészáros Erzsike? bátyjával, azt hitte én vagyok Béla és megszólított főorvos úrnak. – Tokodival is találkoztam. – Cservenka Béla nevű párkányi születésű tábori postás hadapród őrmesterrel, egy földivel 2000 km-es távolságban találkoztam. – Ma éjjel sikerült lelőnöm két világító rakétát. – Katona Gábor szerezze meg okvetlen az eredeti 7 okmányomat, mert, ha most haza kerülök szabadságra, akkor ahhoz kell, hogy jelentkezhessem honvéd mérnökkarinak.
  5. lap 1942. július 14. Egy heti első vonalbeli szolgálat után ismét hátrább kerültünk. – 9 emberem Ákos keze alá 3 pedig Dodonkáékat követte. – Átéltük a borzalmakat amikor 4000 orosz hulláján keresztül mentünk előre. – Kiválóan működik a németek új fegyvere a nagy légnyomású gránát, látni fogjátok szenzációs képeimen, csak nehéz gyomorral bírni a katonáskodást a szabadon heverő ily hullatömegben. Szentkirályival nem tudok találkozni, úgy látszik leváltották. – Ha autóztok vigyázzatok, hogy olajat mindig öntsetek utána, és egyszer-egyszer menjetek szervízbe a Steyr garázsba. Vagy Esztergomba a Nádorhoz a szigetre, bár nem sokat ér. – Az új negyedévre kiváltottátok e a forgalmi adójegyet? Gumikat kaptatok? Itt rengeteg van, de nem lehet hazaküldeni. – Egészségesek vagytok Vajtai és Baranyai is? – 3 nap meleg után most esik az utak járhatatlanok. – A lovakra és az üzemre is vigyázzatok, hogy amit lehet átmentsünk.
  6. lap 1942. július 15. Kinn szakad az eső, feneketlen sárban lehetetlen az előre haladás, így hát egy kis falu mellett az erdőben megbújva a repülők elől, sátor alatt írok. – Ilyenkor a repülőktől nem kell tartani és a partizánokat is nagyjából kiirtottuk. – Levelet nem kapni tőletek, ezért előveszem a hosszú-édes leveleteket és átolvasom újra meg újra. Veletek vagyok akkor is ha 2200 km választ el.
  7. lap 1942. július 22. Ismét 200 km-el előre kerültünk a hihetetlenül rossz utakon. Ha negyedórát esik, már olyan vendégmarasztaló a sár, hogy mindnyájyunknak ki kell szállni a személykocsikból és tolni a kocsit, míg valami olyan helyre nem jutunk, ahol nem süllyed el végkép. Máskor meg a homoktengerbe süllyedünk el, pláne a rakott kocsik, s nem tudunk onnan csak külön vontató traktorok révén kiszabadulni, alapos kiásás után. Itt a Don mellett mindenütt nagyon jó hallik széltében hosszában, s nagy az öröm, ha az ember ismerőssel találkozik. Így örültünk meg egymásnak 17-én Tuli-val, de csak egy percet beszélgethettünk, mert mindketten akkor kaptunk elindulási parancsot előre. Ő 80 km-re, mi 150 km-re, amihez még másnap további 200 km jött. Annyira keleten vagyunk, hogy ½ 3 kor már világos nappal van, viszont este 8 órakor már ránk borul az orosz éjszaka. Most nem bántanak a repülők s remélem néhány nap múlva megtalálom itt Szentkirályit s talán én is tudok valamit végezni, bár ez eddig lehetetlen volt.
  8. lap 1942. július 23. Ma következő üzenetet küldtem az érseki uradalomnak, háromszori ismétlését kérve: Kérem a Hepri Urad. Esztergomi Központi Gazdasági Hivatalát, hogy 20000 P. értéket képviselő mészporkészletemet szíveskedjen iparvasútján kp. fizetés ellenében családom diszponálása szerint beszállítani, mert egyébként ez a nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos és időszerű, trágya-anyag tönkre megy s ezt sem a Hangya Központ sem az Alsó Dunántúli Mezőgazdasági Kamara sürgős szükségletei fedezésére fel nem használhatja, engem pedig nagy kár ér. A bajtársi szolgálat nevében, s abba bízva előre is köszönöm a beszállítást. – Nehéz helyzetben rajtatok csak így tudok segíteni, mert ez a vállalat számára, mint kp. fizetés jó üzlet, hiszen a mészpor az iparvasút mellett fekszik s ti a leszállítandó mennyiségért mindig előre fizettek. – Jól vagyunk messze Oroszország szívében, állandó győzedelmes előre nyomulásban. – Mindezt közöljétek Dr. Pohá-val talán jó lesz valamire. Üzentem Vaj Ferenc kamarai vegyész főmérnöknek is Kaposvárra.
  9. lap 1942. július 30. Adjátok meg Tuli tábori postaszámát. Ákosnak írtam, de válasz még nem jött. Rádióüzenetemet hallottátok?
  10. augusztus 12. 63. lap Hecht Imre, akit Léváról ismersz 14 nap szabadságot kapott elmegy Pestre is. A filmeket vele küldöm a Hatschek és Farkasnak. A kész filmeket és képeket elküldi a Hatschek cég utánvétellel. Hecht Imre visszahoz minden filmről 4-5 másolatot. Vigyázzatok a filmekere és a képekre. A borzalmas képekről (halálvölgy) készítsetek nagyított másolatokat és ezeket Buzárovits kiállíthatja a kirakatban, de a Pesti Hírlap is közölhetné. Magyarázatot majd levélben elküldöm a képekhez.
  11. lap 1942. augusztus 15. Nincs semmi baj Rumy Lajossal? Adjátok meg címét.
  12. lap 1942. augusztus 18. Egyhangú a koszt, savanyúság édesség és gyümölcs nélküli étkezést megérzi a gyomrom, lassan fogyok. Most megint hűvös idő van, ½ 8-kor már éjszaka van, lámpát nem égethetünk. Korán fekszünk és korán kelünk. Hecht Imre még mindig itt van, így a filmek késnek. Nem könnyű innen elkerülni, csak a sebesültjeink jutnak viszonylag gyorsan haza. Rádió üzenetemet megkaptátok?
  13. levél 1942. augusztus 18. 10 napi hallgatás után ma 2 levelet és 6 lapot kaptam, ezen felül írt Ibi nagyon helyesen (aki tőletek sem kap hírt.) Ákos, aki fel akart keresni, Hartmann Feri, Kostorják, Dudás Laci, Szauder és Tulassay, aki Novij-Osholba került. Nem sok időm van hosszú leveleket írni. – A honvéd-mérnökkarral máris felhagytam mindent. Adja Isten, hogy sikerüljön nektek felmentésem, de az sem baj, ha hazai szolgálatba tartanak benn, csak már végre otthon lehetnék. Ma két hónapja indultunk Komáromból, mennyi minden történt azóta. Én is úgy érzem, hogy legalább egy évet öregedtem a 2 hónap alatt, de egy életre valót átéltem. Nagyon bízom Matyasovszky segítségében, de most már bárki nyugodtan segíthet, hiszen május 31-e óta katona vagyok és még hozzá nem otthon, hanem itt künn, ahol volt már elég tűzkeresztség és veszély. – Lajosról semmi hír? – Nem tudsz valamit Andréjkáról? Visontai nem érdemli meg a hősi halált, azt ki kellett volna ott végezni. Nem vagyok megelégedve ezzel az eljárással, mert végül is mint hős fog hazajönni.

Az új kocsisnak ne egyszerre adjátok ki a fát, hanem negyedévenként ½ m3-t, és egy évre 2 m3 Péntek gazembernek bizonyult? Haszontalan. – Virágh Rajmunddal nem beszéltél Alika ügyében? – Melikém születés napodon nem tudtalak felköszönteni, mert akkor éltük át a legnagyobb bombázásokat, elég nagy veszteségeink voltak. – A mai postánk egy része leégett, mert a gép lezuhant. – Örülök, hogy végre kaptok kokszot. Drága lesz a vasúti fuvarja is. Senkinek át ne adjatok belőle, majd, ha én haza megyek, adunk esetleg, ha lesz. – Rádió üzenetet kaptam Baranyainé révén. „Eggenhofer D. főhadnagy úrnak Tábori Posta 291/63. A főhadnagy úrnak a felesége üzeni, a vállalatnál minden rendben van, ne aggódjon miattuk, egészségesek. Szeretettel csókolja felesége és kislányai” – Alikát úgy látszik nem tudja s talán Di-Melit sem látta, hisz ezek már óriások. Kedves volt tőle, ugye? Ti is üzenhettek, csak írjátok meg Tábori lapon az üzenetet expressz-ajánlva a Vörös Kereszt Honvéd Bajtársi Rádiós Szolgálat Budapest Baross u.15. címre. – 72 kockában, Osztrogozsszk és Bugyennij között, a Don mellett vagyok. – Borzalmas hely, ahol szintén használatba lett véve az új német fegyver, a nagy légnyomású bomba, válaszként a Sztálin-orgonára.

  1. szeptember 3. János bácsiközben főhadnagy lett (együtt lakom vele). Felfedeztem egy rokont, akiről eddig még nem hallottam, Eggenhofer Rudi Tátról.
  2. lap 1942. szeptember 5. Megjöttek a lapok augusztus 18 – 24 és 26, és 28. feladottak. Jött Erdélyi Pécitől egy és Vargha Győzőtől pedig kettő, Melni mamától egy, így mindig hallok bajai híreket. – A döntésről semmi, novemberben pedig már nem is lehet itt közlekedni, a nagy hóban megáll minden mozgás, aki eddig el nem került, tavaszig nem igen számíthat rá, ekkor pedig elölről kezdődik minden. Most kell tehát ütni a vasat míg meleg. Kramniczky nem lep meg. Aljas. Prágainál 10 kg 4 P.-ös és 10 kg 5 P.-ös szappant kifizettem 90 P-vel. Ezt neki természetben kellet volna kiadni. Nektek még aznap mikor én bevonultam, oda kellett volna mennetek, mint ahogy mondtam és akkor mindeszt megkaptátok volna. Kár volt mást venni. Ha lehet majd mosóport küldjetek. Itt nincs. Fogam is eltört. Átadott komáromi képeimből küldjetek egyet szegény Ibinek.
  3. levél 1942. szeptember 6. Ezt a nyomorúságot szeretném már a hátam mögött elfeledve tudni. – Rossz a hangulatom, fáradt vagyok, lassan felőrlődőm, talán már idős is vagyok hozzá. – Hiányzik az otthon melege. – Kremniczky otthon mulat és még ijesztgeti a szegénygyerekeket. Aljas fráter. Kíváncsi volnék, hogy viselkedne itt komoly helyzetbe. – Ritkán küldhetünk levelet, mert ritkán megy a futárgép. – Hazamenő szabadságoltakkal és a sebesültekkel igyekszem hírt adni. Ezért küldtem Hecht Imrét és most Nemes őrvezetőt is haza, hogy ha már én nem mehetek akkor legalább ők referáljanak. – Nincs világításunk ezért már 8 órakor lefekszem, 7 óra tájban szoktunk vacsorázni. – János bácsi ma elment a postánkért a 200 km távoli helyre, három nap múlva fog megjönni. – Utálom már ezt az egész környezetet, nincs hozzám illő, engem megértő ember, talán egyedül János bácsi, aki szintén idősebb ember, s szintén úgy érez, mint én. Embereim között inkább kapok megértést, azok komolyabb idősebb emberek s tudom, hogy teljesen mögöttem állnak. – Tegnap nem tudtam Szentkirályihoz menni, mert szemlénk volt. Így ma igyekszem s megindítom itt az ügyemet, minden erőmmel. – Ha Te tudtál oly fáradhatatlanul értem küzdeni, most, hogy már negyedik, illetve májusi behívásomat tekintve ötödik hónapban vagyok katona, teljes joggal én is belekezdhetek a legkomolyabb akcióba. – Legjobb volna, ha az Úristen meghallgatná milliók imáját s megengedné, hogy még idén leverjük ezt a kommunista bandát s azután, ha az orosz front összeomlott, akire itt nincs szükség, mehetne haza családjához, pláne, ha oly idős, mint én, akinek három gyermeke is van. – Hány olyan mérnök van, aki még nem volt soha katona, de még sem hívják be, nem kapok felváltást s maradhatok itt a végletekig, mikor pedig hadtestem nincs is mozgósítva. – Nem írttatok nekem arról, hogy mi volt az adóhivatal válasza az én fellebbezésemre az adó kirovás tárgyában? – Rossz arra gondolni, hogy Alika is kimegy a házból s ti még jobban egyedül vagytok. Aggódom értetek, mert itt ma az a hír terjedt el, hogy Pestet bombázták.
  4. levél 1942. szeptember 7. Tegnap nem tudtam Szentkirályihoz jutni, mire oda jutottam, már nem volt ott, mert váratlanul tegnap este haza indították s mára már 200 km távol volt. – Jó volna, ha Zoli érdeklődne a Honvédelmi Minisztériumban e hó második felében, melyik csoport főnökséget vette át Rakovszky vezérőrnagy s akkor ott megtalálható parancsőrtisztje, Szentkirályi is. – Még el fogok menni Erdős őrnagyhoz is, de ő már nem hiszem, hogy annyit megtenne érdekemben, de megpróbálom. – Baranyaival, Vajtaival megvagyunk, egészségesen. Úgy látszik tovább nem fogyok, megálltam 75 kilónál, viszont folyton fáradt vagyok. – Gondolatban veletek vagyok, látom magam előtt kis famíliámat, Dittikét, amint az irodában szorgoskodik, Melikét, aki a háztartásban segít neked, Alikámat, a bronzte3stű kis Tarzánt és Téged édes Gittikém, akikért mind imádkoztunk a mai szép tábori misén. Látom a szép rózsafákat, az udvart Jancsit, Buksit, a kis tyúkomat, mint komoly mamát, a kacsikákat, Picit, Flepit, pici cicát, a lakást s vérzik a lelkem, ha ráébredek a valóra.
  5. levél 1942. szeptember 9. Megjött a várva-várt posta, igaz, hogy csupa 25. és 26.-i levél. – Örülök, hogy Matyasovszky bemondása szerint bíztok e havi hazatérésemben, de én nem akarok kellemetlenül csalódni, tehát csak akkor hiszek mindennek, ha már a kezemben lesz az okmány, illetve a parancs, vagy engedély. – Szentkirályi mindent meg fog tenni érdekemben. Címe. Szentkirályi Barnabás Gusztáv őrnagy, parancsőrtiszt Budapest III. Csejkey u. 9. Telefon 355-465 Érdeklődjetek mikor ér haza és akkor Zolival keressetek vele megbeszélést. – Vargha Győző azt írta, hogy Ditti úgy működik az üzem élén, mint egy nagy. – Beosztásom felől sem nyugtalankodjatok, mertaz még mindig a régi, ellenben egész elől vagyunk s néha kapok a felsőbb parancsnokságtól speciális megbízásokat, ennek köszönhetjük az érdekes felvételt. – Annak örülök, hogy Paula mama is kinn van néha és segít gondjaitokban. Neki külön nem írok, hisz minden sorom nem csak nektek, hanem neki és Édesanyámnak is szol. – Csak Ibinek írok külön, mert nagyon féltem szegényt az ideösszeroppanástól, mert annyira félt engem. – Még mindig a legutóbbi helyünkön vagyunk, néha 30, néha 6 km-re a fronttól. Mi is úgy érzékeljük, hogy a szovjet összeomlás a küszöbön van s a hadifoglyok vallomása, szökevények tömeges bemondása, a tények csak megerősítenek a meggyőződésemben, de természetesen elbíznunk nem szabad magunkat, mert még sok és nehéz munka és harc vár ránk. – Üzemi dolgokra rátérve, örülök, hogy a Bauer testvérek szállításai mennek. Kozmáék ügye függőben van visszatértemig, s ez így nagyon jó. A munkabéreknél a törvényes rendelet szerint mindig úgy kell fizetni, hogy külön feltüntetni az alapbért és külön a tudtommal még 30%-os bérpótlékot. Ezen felüli bérjavítást lehetőleg külön elszámolni, mert, ha a tő-bérhez adod, akkor ezután is le kell róni a bérpótlékot s ha majd a kormány tovább emeli a pótlékokat, akkor az időközbeni önkéntes béremeléssel megemelt munkabér lesz alapnak tekintve s azután kell számolni a később megállapítandó magasabb bérpótlékot. A rendeletek dolgában is felvilágosíthat Sági Tóni, illetve szakembere. – A lovaknak nagyon fontos a só, legyen a vályújukban is mindig, amit nyalhatnak, akkor sokkal jobban esznek és emésztenek. A 36 P.-ős takarmányár gyalázatos szemtelenség s teljesen megérdemlik a történteket, csak azután mindig kapjunk később is mindent a lovaknak. A bükkönycsere nem rossz gondolat, sőt nagyon jó, ha a mi lovaink már nem akarják enni, viszont a gyár is jól jár, mert a mi tisztított vetőmagbükkönyünk sokkal értékesebb, hiszen én 72 P. -ért vettem annak idején, ha jól emlékezem, de ez még nem lett elkönyvelve. A zselizi zabot úgy lehetne elhozatni, hogy Schweinecker Pista úgyis küld mészért Lábatlanra autót, az hozza el a zabot, mikor mészért jön s mi fizetjük a fuvart. Engedélyt Maros Tóni szerezhetne. A cukorgyári melléktermékre vonatkozó gondolat nagyon jó, de előzőleg próbát kellene csinálni a lovakkal, hogy eszik -e egyáltalán? Tudtommal vigyázni kell rá, mert hamar erjed s inkább szarvasmarhák részére viszik. Itt Katula tudna tanácsot adni s neki meg van az összeköttetése is Ács-csal. Zab ügyben is segíthet. Lohbauer kombináció is nagyon jó. Hogy ő most otthon ül nekem köszönheti, mert Párkányban én segítettem neki Ujjady Béla útján. A traktor szállítás is jó, és nagyon olcsó, ha csak a nyersolajat kell megfizetni. Valek nagyon ügyes, szeret jól keresni és ezért jó, hogy akkordban dolgozik. Legalább Sági is látja, milyen az uradalom. Ott a sin és mégsem szállít egy hadbavonultnak. Lám Béla segíteni akar rajtunk, de ily szállítást, nagyon helyesen, nem vállalhatunk. Kereset nem volna rajta, s örüljünk, ha azt szállíthatjuk, amin keresünk. Pénteknek, ha jól emlékszem beígértük a napszámost a megállapodásban. Ha Born most egyáltalán semmilyen napszámos munkát nem végez, akkor természetesen meg kell neki fizetnünk a napszámosmunkát s ha a megállapodásban ez 100 P.-vel van értékelve, úgy természetesen 100 P. fizetendő, bár ez szerintem nem valószínű, mert a napszámos munka annyit nem tehet ki, hiszen ez lukásás, oszlopok állítása, vízlevezető árkok ásása stb.-re vonatkozik, ennyi tehát nem lehet. Ha azonban Péntek mindent jól csinál, nem zárkózom el ez elől, de csak kifogástalan üzembe helyezés után, lehetőleg akkor, mikor már én is otthon leszek, ami talán mielőbb sikerül. Az államépítészeti hivatalnál is jó az elintézés, de máskor inkább fizessetek direkt az OTI-t. – A Salgó-Tarjáni helyettem szállít Ács-nak követ s nekem csak számlamásolatokat küld, mert ebből állapítom én meg, mennyi volt az összes ácsi szállítás s miként összefoglaló fontos neked átadott tudnivalókban írtam, minden vagon kő után 8-10 P. jár nekem, tehát nem kell semmit Ács-nak írni, mert majd nekünk fizet végül Salgó t/Erdélyi/t. – Motort egyelőre ne vegyetek, megteszi a kölcsön motor. Talán kapunk majd oda áramot később, ezért nem akarom magam lekötni motorvásárlással s ez igazán műszaki dolog. Talán Sági itt is segíthetne, vagy Pfaff, Krizsnovits stb., avagy Jenő Tokodról. – Lőszervásárlást Maros engedélyez. Tudtommal 2-3 P. bélyeg kell a kérvényre, de az is megtakarítható, ha rávezetik ott a meghosszabbítást további 1 évre és ti a meghosszabbított engedélyt elkülditek ajánlva az ipari robbantóanyagnak.

Kosturjákot illetve az állomásnál lévő nagy Pachl féle föld, amit idén mi vetettünk be. Ehelyett kapta a Cukor bánya melletti nagy darab felét, amit saját kukoricájával vetett be, míg a többi terület a miénk. Galba tud a dologról s azt is tudnia kell, mi a határvonal. Galbán lehetőleg segítsetek külön, nem bérjegyzéken. Kosturjáknak lehetőleg szerezzetek máshol lakást, hogy kimenjen onnan, mert nekünk az az épület a drótfűrészüzemhez kell. Végső esetben lehetne őt ott alkalmazni, ha nem sikerül kitenni. Ebben Varga Győző segíthet, ha van rá mód.

Péntek, ha tőlem 150 P. előleget kapott, akkor az a megállapodásszerű összegből a kifizetéskor levonandó. Az előleg összegére azonban már nem emlékszem.

Én múltkor úgy olvastam, hogy csak 2 kacsánk van s még sajnálkoztam, hogy csak ennyi maradt meg. Most négyszeresen örülök, hogy mind a 9 MEGVAN. Ezek azok a nótában szereplő kiskacsák? Ha lehet veletek tartok mikor az asztalra kerülnek, de ha hamarabb beérnek, ne várjatok rám, jó lesz nekem otthon a paprikás krumpli vagy nokelli is, csak még egyszer együtt lehessünk és legalább 1-2 hosszú lépést megihassak hozzá. Ezért, ha lehet szerezzetek be, mire megjövök, egy kis könnyű savanykás bort, mert ez már rettenetesen hiányzik nekem s talán ez az oka nagymérvű lefogyásomnak is, pedig egyébként jól eszem.

A napraforgóid képzelem mily nagyok. Itt ez nemzeti virág, óriási táblák vannak vele bevetve, egy-egy tábla nagyobb, mint Esztergom vagy Komárom megye s a nép egész nap ezt eszi, rágja s köpködi szét mindenfelé a héját. Ahol orosz járt, megismerni mi9ndenütt a kiköpködött napraforgómag héjjakról.

Ne felejtsétek el a bányabért fizetni Berko Bélának, egyébként pedig mindig nézzétek előjegyzési naplómat, amibe beírtam minden terminust.

Hecht Imre már bizonyára referált rólam s mivel maholnap visszaindul ide, már kezetek között kell lenni fényképeimnek is. Nemes Sándor őrvezetőm, Budapest XIV. Virradat u.6. közben szintén hazaérkezik s mivel 4 hétig lesz otthon, szintén sok mindenről referálhat. Legközelebb Závory nevű tizedesem kerül haza betegen, ha megy vele is üzenek és írok. Ha semmisem sikerülne, úgy téli holmit és mosóanyagot kérek csupán, minden másfelesleges. E hó 14-e után állítólag már jöhet csomag. Ha semmi sem sikerül, akkor okvetlen megyek szabadságra mielőbb. Nem mennék repülőgépen, nehogy emiatt is nyugtalankodjatok.

  1. szeptember 10. Maros Antal főszolgabírónak: Hálásan köszönöm, hogy május óta családfő nélküli vergődő famíliának segítesz. Konkurenciám csúnyán kihasználja távollétemet és feleségemre, kislányomra óriási terhet ró az üzem, amúgy is nem nekik való vezetésen felül a Számadások kivédése, mely számadások azonnal megindultak, mihelyt engem a kötelesség ide a frontra szólított, ahol már sok esetben csak a csoda mentett meg.
  2. lap 1942. szeptember 11. Ma beérkeztek az 5-i lapjaitok. – Ibi írta, hogy naponta áldozik értem s Krigszau Emil, volt esztergomi hittanárunk, miséiben imádkozik értünk. – Hecht Imrének szóljatok a fényképek miatt sürgősen, mert képes elveszíteni az értékes filmeket, pedig akkor kivégzem. Azonnal hívjátok fel, mert már lassan indul visszafelé.
  3. lap 1942. szeptember 11. Nehéz napjaink vannak, csak lopva jutok levélíráshoz, de igyekszem minél gyakrabban küldeni lapot. – Azt már írtam, hogy cca 100 km-el mögöttem van Ziegler Karcsi, aki elkérte tábori postaszámomat Biernaczky Palitól Charkowban, ahol egy parancsnokságon véletlenül találkoztak s igy remélem rövidesen ír és majd én is írhatok neki. Most már őrmester tehát lehet neki gratulálni. Biztos helye is van, nyugodtak lehetnek.

Csupán ennyi tábori levelezőlap és levél megismerése, még ha hiányosan is, és csak egy nagyon rövid történelmi időszak áttekintésével, mégis sok érdekességet mutat be. A háború és azok frontjain szolgáló katonák mindennapjait tárja fel. Halálos veszélyben is a család féltése és azok mindennapos gondjaival való törődés talán elterelte a halál közelségét. Kívülállóként és békében élőként nagyon nehéz beleélni magunkat, de abban biztosak lehetünk, hogy a család, ha még oly távol is van segít a nehézségek legyőzésében.

                                                                                                                          Barakka Gábor

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.