Gerecse, illetve Gerecse-hegység röghegység a Dunántúlon. A Dunazug-hegyvidék kistája, annak háromszög alakú, legnyugatibb része.

Átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km². Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 méter magas; ez a Dunazug-hegyvidék tizedik legmagasabb kiemelkedése. Túlnyomó részt dachsteini mészkő, kisebb részben felső triász dolomit  alkotja.

Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag, márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkő barlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.

Fekvése:

A Vértestől délen a Tatai-árok, a Pilistől a Dorogi-medence (Dorog-Pilisvörösvár közötti árok), a Budai-hegységtől pedig a Zsámbéki-medence választja el. Nyugaton a Kisalföld peremvidékével határos. Az északi lejtője a Duna völgye felé meredeken végződik, Süttő irányába.

Nyugati-Gerecse:

Nyugati-Gerecse Neszmélytől délkeletre kezdődik, a 375 m magas Asszony-hegy és a 425 m magas Nagy-Somló rögeivel.

Déli irányban a Hosszúvontató (450m), a Nagy-Dobó-hegy (424 m), az Agostyáni-hegy (441 m), az Öreg-Kovács (555 m), és a Hajagos (443 m) rögplatóival folytatódik. Tatabányától északra, a Csúcsos-hegy (369 m) területén a millenniumi  turul-emlékmű található.

Tovább haladva emelkedik a Veres-hegy (341 m), majd a Nagy-Keselő-hegy. A Nagy-Somlóban fekvő barlang tengerszint feletti 390 m magasságban nyílik, ennél ismertebb a tatabányai Kő-hegy Szelim-lyuk nevű barlangja.

A Középső- vagy Magas-Gerecse:

A Tardos-Vértestolnai medencétől keletre a Haraszt-heggyel kezdődik, amely 281 m magas. Tőle keletre fekszik a Berzsek-hegy (399 m), melynek márga- és mészkőbányája a cementgyártás kiváló alapanyaga.

Az itt bányászott vöröses színű mészkövet tardosi „vörösmárványnak” nevezi a köznyelv.

Dél  felé haladva a Nagy-Eménkes (526 m), a Nagy- és a Kis-Pisznice (544 m, illetve 525 m), a Nagy-Gerecse (634 m), a Fehér-kő (525 m), a Bánya-hegy (360 m), és a Fekete-kő (362 m) a legmagasabbak. Ehhez a vonulathoz tartozik még a Somberek (409 m), a Lukas-kő (355 m), a Szenék-hegy (400 m) és a Bősomlyó (346 m). Ezen a vidéken található a Gerecse legnagyobb barlangja, a Pisznice-barlang.

A Keleti-Gerecse:

A bajóti Öreg-kővel (375 m) kezdődik. Itt található a Jankovich-barlang nyílása. A híresebb és jelentősebb csúcsok a területen a Dorog melletti Nagy-Gete (457 m), a bajnai Őr-hegy, az Öreg-hegy (360 m), a gyermelyi Gyarmat-hegy (340m) és a zsámbéki Nyakas-hegy (324m).

A Déli-Gerecse:

A Vértestolnai-, a Héreg-Tarjáni-medence és a Szentlászló-víz völgye választja el a hegység fő tömegétől. Első tagjai a keleti irányban szép panorámát nyújtó Pes-kő (400 m), a Baglyas-hegy (438 m), és a Somlyóvár (448 m). Utolsó tagjai a meredek lejtőjű Zuppa-hegy (385 m) és a Lófingató-hegy (303 m).

Éghajlata:

A hegység elhelyezkedéséből adódóan, az időjárási megfigyelések szerint, a térség csapadékát adó frontok zöme a Tata-Szár vonalon halad végig, gyakran szárazon hagyva a tatabányai, déli kitettségű hegyoldalakat. Néhány jellemző éghajlati paraméter:

  • Átlagos évi csapadék: 604 mm
  • Csapadék április-szeptember között: 345 mm
  • Téli hőmérsékleti átlag: 2,8 °C
  • Téli hőmérsékleti minimum: −13,9 °C
  • Tavaszi hőmérsékleti átlag: 12,5 °C
  • Nyári hőmérsékleti átlag: 18,5 °C
  • Évi hőmérsékleti átlag: 9,5 °C
  • Januári középhőmérséklet: −1,4 °C
  • Júliusi középhőmérséklet: 20,4 °C (Ez a terület déli, délnyugati kitettsége miatt magasabb az átlagnál.)
  • Két hőmérsékleti átlag különbsége: 21,8 °C
  • A terület átlag napfény tartalma: 1980 óra
  • A téli napok száma átlagosan: 23-35 nap
  • Zord napok száma: 10-18 nap

Talajviszonyai:

Az erdőgazdasági táj területén, a talajképző tényezők hatására, legnagyobbrészt az erdőtalajok alakultak ki, azonban az erózió következtében jelentős területet foglalnak el a váztalajok. A löszön képződött sötét színű erdőtalajok közül a humuszkarbonát talajok és a rendzinák találhatók, melyek sekély termő réteggel és magas 8-as pH értékkel rendelkeznek.

Vízrajza:

A főleg triász karbonátos kőzetekből felépülő Gerecse hegység nyugat és észak felé, a Kisalföld medencéjének irányában nagy törésvonalak mentén a mélybe süllyed. A hegység peremén még felszínen lévő mészkőképződmények már 1000 méter körüli mélységben találhatóak. A lezökkenő karbonátos rögök egy-egy tagja sasbérc jelleggel azonban még a felszínen van, illetve annak közelében van Tata és környékén. A hegység karsztos felszínén beszivárgó víz az erózióbázis szintjén bővizű forrásokban bukkant a felszínre. A források a Keleti-Gerecse, majd a Központi-Gerecse felől fokozatosan áttevődtek a Nyugati-Gerecsébe, az erózióbázis változásának megfelelően. Jelenleg a Nyugati-Gerecse a fő megcsapoló helye a területnek. Tatán igen bővizű források fakadtak. Pl.: Fényes forrás (20 000 m³/nap). A tatabányai, oroszlányi és dorogi bányászat tevékenységének hatására a karsztvízszint nívó a 80-as évek elejéig fokozatosan, de drasztikusan apadt (115 mBf-ig). Napjainkban a karsztvízszint fokozatosan áll helyre a szénbányászat válságának, és a csapadékosabb időjárásnak hatására. Várható a régen elapadt források újraéledése Fürst Ádám hidrogeológus szerint.

Növény és állatvilága:

Bár a Gerecse növényzete hasonlít a Vértesben és a Pilisben található flórához, de annál valamivel szegényebb. A hegység legjellemzőbb fás társulásai a cseres tölgyesek, a hűvösebb területeken, a völgyek árnyékos oldalain gyertyános tölgyesek, míg a legmagasabb részeken, illetve az északi oldalakon bükkösök találhatók.

A gyorsan felmelegedő déli kitettségű oldalakat molyhos tölgyesek, és sajmeggyes karsztbokorerdők fedik, amelyek tavasszal, a sajmeggy virágzásának idején, lenyűgöző látványt nyújtanak. Emellett a karsztbokorerdők másik kísérőfaja a cserszömörce.

A kitettebb részeket hársas törmeléklejtő-erdők fedik, a napos oldalak gyepeinek karakterisztikus növényei a törpe sás és a barázdált csenkesz.

A fátlan területeket dolomit sziklagyepek és mészkedvelő, sziklafüves lejtő sztyepprétek borítják, a hegység kisalföldi oldalán gyakran találni alföldi fajokat (pl. homoki vértövet). A hegységben több helyen is nyílik árvalányhaj, leánykökörcsin, apró nőszirom, de a Gerecse kimagaslóan legértékesebb növénye a Nagy-Pisznicén élő, jégkori reliktum, a magyarföldi husáng, amely az országban mindössze néhány helyen található. Itt él még a szintén ritka borbás-kerep, a kék szamárkenyér, továbbá a Nagy-Somlyón értékes gyöngyvesszős társulások találhatóak.

A Gerecse madárvilága igen gazdag. Közel száz madárfaj fészkelése bizonyított, köztük olyan, fokozottan védett ragadozó madaraké, mint a kerecsensólyom, a parlagi sas és a törpesas. Valamint a szintén ritka színes kövirigó, holló, és hantmadár. Az emlősök közül megemlíthető a vadmacska, a nyuszt, és a barlangokban élő többféle denevérfaj is.

Kulturális értékek:

Vértesszőlősön félmillió éves előembertelepet tártak fel, amely világviszonylatban is nagyon ritka régészeti leletnek számít.

Kultúrtörténeti érdekesség a kis-gerecsei avar földvár és a neszmélyi várhegy. Pusztamarót volt a mohácsi ütközetet követő híres maróti csata helyszíne. A hegység szívében jelenleg is folyik egy középkori település, Kovácsi feltárása, ahol egy Árpád-kori templom, a hozzá kapcsolódó temető és egy későbbi nemesi udvarház maradványai lelhetők fel.

A hegység kastélyai közül a bajnai Sándor-Metternich-, a kis-gerecsei Serédi-,  a bikolpusztai Reviczky-kastélyt a Szent János kápolnával érdemes megtekinteni.

A Gerecse elhelyezkedése
Római kori "vörösmárvány"-bánya a Nagy-Pisznicén
Hantmadár
Leánykökörcsin
A pusztamaróti csata (1526) emlékműve
Serédi-kastély
Sándor-Metternich kastély
Reviczky-kastély a Szent János kápolnával
Betűméret
Kontrasztos mód