Kedves Olvasó!
Süttő-Dunamocs testvérkapcsolata a rendszerváltást követően, 1991-ig nyúlik vissza. Ez évben, a közös történelmi múltra hivatkozva, id. Banai Tóth Pál és Szakmáry László akkori polgármesterek, mindkét település Képviselő-testületének felhatalmazásával testvértelepülési megállapodást kötöttek.
A máig tartó, példa értékű kapcsolatnak köszönhetően számos területen ápoljuk a több évtizedes összetartozást.
Fogadják szeretettel Barakka Gábor süttői helytörténész Dunamocs községet bemutató sorait.
Czermann János
Süttő község polgármestere
ifj Banai Tóth Pál
Dunamocs község polgármestere
Mocs-Dunamocs
Dunamocs és Süttő között, mint elválasztót találjuk a széles Duna folyót. Egy kívülállónak valóban úgy tűnhet, hogy e folyam elválaszt, de valójában számtalan kapcsolódási pontot találhatunk a két település évezredes történelmében. Ha megkeressük ezeket a pontokat és ismerjük saját közösségünk történelmét, akkor megismerhetjük Dunamocs történelmét is.
Évezreden keresztül a két települések egyaránt a mindenkori Esztergom vármegyének legnyugatibb falvai voltak a Duna mentén. Árpád korban már lakott települések, Dunamocs csak az írásos dokumentumok adataiban előzi meg Süttőt.
Machala (Mocsolya) néven egy adománylevél 1156-ban említi először, majd 1208-ban már Moch néven szerepel, mint királyi várbírtok.
Ezt követően 1388-tól már közös a két falu sorsa. Zsigmond király a falvakat és azok népét koronázási ajándékképpen az esztergomi érseknek ajándékozza.
Földrajzi fekvéséből adódóan geológiailag a Duna mentén a két település a Kisalföld folytatása, azzal a különbséggel, hogy Süttőn a Gerecse mészkőtömbje beszorítja egy keskeny sávra az üledékes talajt, míg Dunamocs egy terasszigeten fekszik egy vastag agyagrétegen, melynek felszínét futóhomok borítja. Ezek az adottságok határozzák meg az itt megtelepedett népek foglalatosságát, és ebből fakadó különbségeket.
A történelem későbbi időszakában együtt tapasztalhatták meg a török hadak pusztítását. A zsitvatoroki-béke (1606) megkötését megelőző időszakban az állandó csatározások színtereként, határvidékként elnéptelenedett falvakat, majd az azt követő időszakban, ugyancsak határvidékként a kétfelé adózást jelentette az újra megtelepülőknek.
1696-ban szerepel ismét a lakott falvak jegyzékében (ekkor 40 jobbágycsalád élt itt). Az 1701-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint mintegy 300 lakosa és 9 vízimalma volt Dunamocsnak.
A falu jövedelmének igen jelentős forrása volt a dunai halászat, a vízimolnárság, a hajóvontatás, a révészet. Pázmány Péter urbáriuma 8 hajómalom után veti ki az adót.
A törökök kiverését követően a Rákóczi-féle szabadságharc megszakította a vidék gazdasági fejlődését. Érsekújvár elfoglalását követően (1704) a kuruc csapatok élelmezéséről az itt élő lakosoknak kellett gondoskodni.
- október 2-án kezdődik Esztergom várának ostroma, de már október 9-én, a szabad elvonulás fejében, a magyar és a német védők feladják a várat.
Az ostrom alatt Esztergom és környékét teljesen tönkretették. Szentgyörgymező, Párkány és Dunamocs lakóit a kurucokkal való cimborálás miatt elűzték házaikból. Süttő, Dorog, Nyergesújfalu német lakosait a várba hajtották sáncmunkákra, minek következtében a falvak újra teljesen elnéptelenedtek.
1711-ből fennmaradt, a vármegyére eső összes hadiadót fizető községek felsorolásában már ismét szerepel Süttő és Dunamocs. A hadisarc a lakosság arányának megfelelően történt, tehát ebből következtethetünk, hogy Süttőt még nagyon kevesen lakták.
Ebben az időben a határában lévő szőlőhegyet ismét a mocsiak használták. Ennek valószínűsíthető emléke a falu határában lévő Sánctető, amelyet a mocsiak Tekeres-hegynek neveztek, ez az elnevezés megegyezik a Mocson megtalálható „Tekerén-völgy”, illetve a „Tekerén-völgyi legelő”, elnevezésű dűlőnevekkel.
A kipusztult falak lakosságának pótlására csak a Rákóczi-féle szabadságharc leverését követően kerülhetett sor. Dunamocsra a környező falvakba és városokba menekült református magyar lakosság tért vissza, míg Süttőre 1712-ben megindult a németek betelepítése.
Dunamocson 1646-ban már volt református iskola, melyet két ízben is elvettek a felekezettől. 1705-től 1752-ig ismét a reformátusoké, véglegesen 1783-ban kapják meg.
1764-ben ujjászervezik a katolikus plébániát. Az anyaegyházat újra alapító plébános Ógyallai Király József, a későbbi pécsi püspök, aki harminc évig töltötte be hivatását Mocson.
II.József, által elrendelt országos népszámlálás az „Egész népségnek Summája Motson Anno 1786” címet viselő népszámlálási ív szerint a falu 146 házában 872 személy élt, akik 162 háztartást alkottak.
A századvég idején a falu határa 3172 hold.
1840-ben a lakosság földműveléssel, szőlőtermesztéssel, halászattal és fuvarozással foglalkozott. A falu eredetileg két részből állt, a Duna partjánál fekvő Ómocsból és a folyótól távolabb épült Újmocsból (a két falurész később teljesen egybeépült).
A dunai árvizek folyamatosan sújtottak Mocsot. Az 1838-as majd az 1853-as,1876-os, 1897-es és 1899-es árvizek után kiépült az árvízvédelmi gátrendszer.
A XIX. század végére már gőzhajóállomás is működött Dunamocson.
1891-ben a Duna túlpartján megépült az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal, melynek egyik állomása Dunamocs vasúti megállóhelye volt Süttő határában. (ma a Süttő-Felső nevet viseli)
A vasútállomáshoz kiépített rév nagy forgalmat bonyolított le.
A faluban aránylag sok kézműves és ipari foglalkozású élt. Dolgoztak mocsi kádárok a füzitői olajfinomítóban, kőfaragók Piszke és Süttő kőbányáiban és szakmunkások a komáromi dohánygyárban. A nagyközségben hitelszövetkezet és postahivatal működött, rendszeres hajójárat kötötte össze Komárommal és Esztergommal.
A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott.
Az első világháborúban 54 dunamocsi katona (48 református, 6 katolikus) vesztette életét.
Miután a községet Csehszlovákiához csatolták, sokat romlott a gazdasági helyzet. Korábban a Duna jobb partjának ipartelepei adtak munkát sok mocsinak, akik az átkelő forgalom megszűnésével munka nélkül maradtak. Sokan kényszerültek ebben az időszakban elvándorolni a faluból. Ebben az időszakban vált intenzívebbé a faluban a szőlőtermesztés.
1938-ban Dunamocs visszakerült Magyarországhoz.
A második világháború során 45 besorozott dunamocsi fiatal vesztette életét, és a koncentrációs táborba hurcolt 44 zsidó és kommunista lakos közül 38-an pusztultak el. A faluban lezajlott harci cselekményekben 19 falubeli vesztette életét és az elhurcolt leventék közül ketten nem tértek haza.
1945-ben megszüntették a magyar iskolát, miközben a diákok közül sokan szöktek át Magyarországra tanulni.
1947-ben újabb megpróbáltatások vártak a falu népére. Megfosztották állampolgárságától, elrendelték a teljes vagyonelkobzást, be kellett zárni minden magyar iskolát. Megkezdődött a deportálás Csehországba a kiűzött szudétanémetek helyére. 1948-ban pedig a kitelepítés vette kezdetét Magyarországra. Először nyolc, majd kilenc családot telepítettek át. Általában a középbirtokos réteget telepítették ki. Ekkoriban szűntek meg az utolsó vízimalmok a faluban.
1949 márciusában megalakult a helyi Csemadok, és 1950-ben újraindult a magyar nyelvű oktatás.
1953-ban megkezdődött a szövetkezetesítés, összeszántották a földeket és a parasztokból szövetkezeti tagok lettek.
1956-ban újra szentelték a református templomot, mivel a tornyát a háborúban felrobbantották. Az új iskolát 1965-ben adták át, és 2005-ben korszerűsítették, felújították. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor Dunamocsot a Komáromi járáshoz csatolták.
A jelen korban Dunamocs, mint annyi más település sokat változott. Megújult a Duna-part, az ún. Süttői sétány. A Fő téren új községháza és egészségügyi központ megépítésére került sor, és a körülötte lévő park az Európa kapuval, rajta Dunamocs és Süttő címerével az együvé tartozást szimbolizálja.
